HTML

Bunyevácz Zsuzsa írásai

Friss topikok

Címkék

Petőfi Sándor kontra MTA - avagy kinek hihetünk?

2013.03.14. 09:57 Bunyevácz Zsuzsa

Petőfi Sándor kontra Magyar Tudományos Akadémia – avagy kinek hihetünk?

 1. rész: Annak a valószínűsége, hogy Petőfi maradványaira bukkantak: 300 000 000 :1

 Március 15. felé közeledve az embernek óhatatlanul is eszébe jut az immáron 24 éve tisztázatlan kérdés Petőfi Sándor földi maradványaival kapcsolatban, különösen, hogy a Magyarok Világszövetsége a közelmúltban újra zászlajára tűzte a témát. Érdemes felidézni az 1989 óta történteket, így talán a témában járatlan könnyebben el tudja dönteni, kinek higgyen: A Petőfi maradványait nagy valószínűséggel megtalálóknak, az Akadémiának vagy a Magyarok Világszövetségének?

 Az 1989-es, a szibériai Barguzinba tartó, Petőfi esetleges földi maradványait feltárni kívánó expedíció központi szereplői Kéri Edit, Kiszely István és Morvai Ferenc voltak. Morvai a költségeket vállalta magára, Kiszely István pedig akkor már 27 éve a MTA Régészeti Intézet antropológusaként nagy nemzetközi szakmai hírnévnek örvendett, ahogy arról majd még szó esik. Tény, Kéri Edit se nem történész, se nem régész, viszont több nyelven beszélő amatőr kutató, aki évtizedeket töltött különböző levéltárakban,és nem egy olyan dokumentumra bukkant, amelyekre  hivatásos történészeinknek nem terjedt ki a figyelme. Így volt ez Petőfivel kapcsolatban is. Az expedíció elindulása előtt másfélévig nyomozott az után, elképzelhető-e, hogy a nagy költő nem halt meg a végső csatában, hanem orosz hadifogságba esett. Arra, hogy 1849-ben az oroszok igenis vittek magukkal hadifoglyokat, több bizonyítékot is talált. Például Alexander Herzen egyik londoni cikkét, amelyben azt írja, hogy „az orosz cárizmus, miután Európában vérbe fojtotta az 1848-as nemzeti felszabadítási mozgalmakat, bírósági tárgyalás és nyomozás nélkül a forradalmárok ezreit száműzte és szórta szét a hideg Szibériába.” De több, magyar, osztrák és orosz forrás is közvetve ezt igazolta. Ismert ugyanakkor, hogy Rózsás János a II. világháború után a GULAG-on több 48-as ükunokával is találkozott, akiknek a következő neveik voltak: Thuróczy, Kovács, Kerekes, de az I. világháború oroszországi magyar foglyai is beszámoltak hasonlókról, ahogy azt a Kéri Edit által összegyűjtött kb. 60 beszámoló is mutatja. Ugyanakkor a történészek, például Hermann Róbert, még a lehetőségét is tagadták annak, hogy magyar foglyokat vittek volna Szibériába.

Ismert továbbá, hogy az első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc is, aki egy fényképet hozott visszatértekor magával, amely a barguzini temetőben készült.  A képen egy sírtábla állt cirill betűs, orosz nyelvű felirattal: Petrovics István fia, Sándor, magyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunkszban (ma Eliszun) 1856. május havában. Kéri Edit okkal gondolta, hogy valakinek a halálának helyét akkor jelzik, ha az nem azonos a temetkezési helyével. Tudni kell továbbá azt is, hogy 1984-85-ben  Szibéria orosz kutatói, A. V. Tyivanyenko és társai  Barguzinba és Iliszunkszba is eljutottak.  Barguzinban több Petrovics legendára bukkantak, illetve az idősek videóra mondták, hogy a külföldi rabokat  a zsidó temető kerítésén kívül temették el, sorban egymás mellé. Iliszunkszban, a 30km-re fekvő mongol faluban pedig emlékeztek arra, hogy valamikor meghalt náluk egy nem közülük való ember, aki egy építkezésen dolgozott, de mivel az illető nem volt buddhista, az ő szent földjükben nem temethették el, hanem átcsempészték lakhelyére, Barguzinba. Mindezek ismeretében okkal lehetett úgy gondolni, hogy érdemes lenne Barguzinban kutatni.  Kéri Edit felkért négy milliomost, köztük Soros Györgyöt az expedíció finanszírozására, elutasítás volt a válasz, végül Morvai  Ferenc vállalta az anyagi terheket. Kiszely István is elvállalta a felkérést, noha ő nem tartotta valószínűnek, hogy Petőfi maradványaira fognak bukkanni. Szintén elvállalta a felkérést Bruce Latimer antropológus, a clevelandi természettudományi Múzeum Antropológiai Osztályának a vezetője és Clyde Simpson matematikus- antropológus.  A csoporthoz tartozott Varga Béla régész  és  Nehéz Mihály tolmács. Korábban Straub Imre orvos Petőfi testi tulajdonságainak a kortársak, barátok – Jókai Mór, Egressy Ákos, Orlay Petrich Soma és mások -  által leírt 24 jellegzetességét gyűjtötte össze:  például kb. 166 cm magas, a homloka domború, felfelé szélesedő, magas, kissé hegyes áll, orrtő benyomott, nagy fehér metszőfogak, a bal 3-as ferdén kiáll, szűkmellű, sokat gyalogolt, vékony, bal lábára sántított, esetleges sebesülés nyoma, bal 3-as borda eltört, balkezes stb. Váratlanul, szinte az utolsó pillanatban, anélkül, hogy hívták volna, még hozzájuk csatlakozott-  saját bevallása szerint önként –  Kardos Lajos amatőr rádiós, illetve egy hónappal korábban ifj. Szabó Géza régész.

 Az várható volt, hogy a fényképen látható barguzini sírfeliratra, illetve a sírra, mivel az a zsidó temető mellett volt, elsősorban öreg zsidó emberek emlékezhetnek, és nem az oroszok. És így is történt: Az expedíció elindulása előtt, februárban a Trud nevű orosz lap megírta, hogy júniusban magyar kutató csoport megy Petőfi lehetséges sírjának felkutatására, illetve előtte áprilisban egy előexpedíció érkezik.  A cikk hatására egy Moszkvában élő, de gyermekkorát Barguzinban töltő idős zsidó férfi, J. D.Vinokur, betelefonált aTrud szerkesztőségbe, és elmondta, hogy 1915-ben Barguzinban született, nagyapját1860 körül száműztek Kievből, még ő mutatta neki Petrovics sírját ezekkel a szavakkal: „Látod, őt még messzebbről száműzték, mint engem!”  Az áprilisi előexpedíció során Kéri Edit egy bottal megjelölte a Vinokur által megmutatott helyet.

Júliusban mindezek ismeretében kezdték el az ásatást. 1989. július 17-én, másfél méterrel a Vinokur által megjelölt helytől, került elő az a csontváz, amiről Kiszely István, a két amerikai antropológus, az időközben hozzájuk csatlakozó Burajev, orosz-burját antropológus 18 Petőfivel azonos testi jegyet, jellegzetességet azonosított. A koponyát például lefotózták, majd összevetették az ismert dagerrotípiával – tökéletes fedés! A szakemberek körében ismert, hogy a nemet főként a koponya alapján  szokták azonosítani, a leletet férfinak találták. Figyelembe véve az össze jellegzetességet Latimer és Simpson írásba is adták: semmi sincs, ami kizárná, hogy a feltárt csontváz azé az emberé, akit nálunk Petőfi Sándorként ismertek. Már önmagában a jellegzetes „agyara” is sokatmondó volt, de annak esélye, hogy az összes jellemző ráilljen egy emberre, 300 millió:1.

 

(folytatás következik)

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://bunyevacz-zsuzsa.blog.hu/api/trackback/id/tr945134086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tundrazuzmo (törölt) 2013.03.15. 00:27:39

Ott essem el én, a harc mezején...

Hát nem jött be.

vezér01 2013.03.15. 11:36:39

Ennyit a magyarnak és tudományosnak mondott Akadémiánkról !

Orszag 2013.03.15. 21:54:58

Egyetlen katonai vonatkozás: Petőfi az üldöző kozákokkal került szembe. Az üldözés elején a könnyűlovasság nem szokott foglyokat ejteni, legfeljebb láthatóan értékeseket (tisztek). Inkább annak végén, a tántorgók közül szokás összefogdosni. Egy számukra teljesen ismeretlen fickó egyenruha nélkül csak még egy ellenséget jelentett.