HTML

Bunyevácz Zsuzsa írásai

Friss topikok

Címkék

Bunyevácz Zsuzsa: Újra a Petőfi-ügyről 3. rész

2014.07.23. 10:50 Bunyevácz Zsuzsa

Ahogy az az előzőekből is kiderült, az MVSZ Petőfi Bizottsága megalakulása, 2011 januárja óta semmilyen “nagy durranással” nem tudott előrukkolni, ami az Akadémiát arra késztette volna, hogy felülvizsgálja korábbi véleményét. Aztán 2014 júniusában a Leleplező című folyóiratban megjelentettek egy “terjedelmes összeállítást” a Petőfi-ügyről. Első hallásra azt hihetnénk, végre itt a nagy bejelentés, a mindent eldöntő bizonyíték, és végre pont kerül a történet végére. Elolvasása után azonban kiderül – ahogy a továbbiakban látni fogjuk –, szó sincs erről!

 Az összeállítás A bizonyítás befejeződött: Petőfi Sándor Szibériában hunyt el, de mi lesz a hamvaival? címet viseli. Alcíme: Miért tagadnak mindent tudós szabadkőműveseink, ki befolyásolja őket? Miért nem engedik bebizonyítani, hogy a költőfejedelem Széchenyi István fia? Az összeállítás ismertetését kezdhetnénk azzal az “aprósággal”, hogy – ki tudja, miért – a cím kétszer szerepel egymás után. De hagyjuk ezt, mert már a címben megfogalmazottal is gondjaink lehetnek! Ugyanis – ahogy arról már szót ejtettünk – a bizonyítás korántsem fejeződött még be! Ami befejeződött, az az antropológiai vizsgálat, amit Kiszelyék elvégeztek pontosan huszonöt éve. Az a vizsgálat, amit Fuksz Sándorék készítettek, a “szuperpozíció”, nem döntő bizonyíték, amúgy pedig ezt előttük már kétszer mások is megtették – ahogy arról már szót ejtettünk. Okkal merülhet fel bennünk a kérdés: Miért hangoztatja az MVSZ, hogy a bizonyítás befejeződött, ha nem? 

De az alcímmel is lehetnek gondjaink: Például ki nem engedi bizonyítani, hogy Petőfi Széchenyi fia? Ki gátolja meg, hogy bárki bármit is írjon ezzel kapcsolatban? Senki. Úgy tűnik továbbá, hogy az a szerkesztési elv, miszerint a címben feltett kérdésre illik választ kapni a cikkben, itt nem érvényesül. Sokkal inkább mintha a bulvársajtóban tapasztalt hangzatos címekkel lenne dolgunk…

De ennél sokkal nagyobb gondok is vannak az összeállításban: jelentős részük ugyanis az MVSZ több évvel korábbi sajtóközleménye, egy-két kivétellel nincs benne önálló, új anyag, új eredmény, ami arra késztetné az Akadémiát, hogy változtasson a véleményén. Szerepel benne például Patrubány Miklós 2010-ben írt “tűnődése”, miszerint “el kell temetnünk Petőfi Sándort!” Ebben csak a legfontosabbra nem kapunk választ: mit akar eltemetni, ha fogalma sincs, hol rejtik Petőfi feltételezhető földi maradványait? Igen, el kellene temetni, ez az, amit Kiszelyék is akartak, de ehhez kellene a bizonyíték, hogy nagy költőnk maradványait találták meg. De ezt az MVSZ-nek nem sikerült bizonyítani.

Ki tudja miért, de szerepel benne Patrubány Miklós egyik 2010-es írása is, amelyben a 2004. december 5-i népszavazással kapcsolatban Makovecz Imre szavait idézi: “Aki ezt a népszavazást kitalálta, az a Szekuritáte szekerét tolta.” Majd a – Patrubány szerint – elcsalt hatszázezer szavazatról esik szó… a végén pedig azt írja, hogy várja Makovecz Imre “nyilvános bocsánatkérését és köszönetét”. Nos, nemcsak arról van szó, hogy a 2004-es népszavazásnak és Patrubány személyes sérelmének aligha van köze a Petőfi-ügyhöz, hanem arról is, hogy a híres építész időközben elhunyt. Így meglehetősen vegyes érzelmeket kelthet, hogy egy Petőfiről szóló összeállításban az MVSZ elnöke a már a nem is élő Makovecz bocsánatkérésére vár…

Ugyanígy nem tartalmaz újat Fuksz Sándor írása sem: egyrészt egy 2012-es Petőfiről szóló előadásának megnyitó köszöntését tették bele, amely végén ez áll: “E gondolatokkal nyitom meg a konferenciát” – elég furán hangzik mindez 2014 júniusában, és okkal merülhet fel bennünk, nem inkább kutatásaik eredményét kellett volna közölni? Vagy lehet, hogy nincs? Majd: In memoriam Szuromi Lajos – olvashatjuk. Semmi összekötő szöveg, semmi szerkesztés, hogy lássuk, hogyan és miért is kapcsolódik a két szöveg. Ez után rövid összefoglalása következik a barguzini kutatásoknak – amit nem ők végeztek persze – majd hosszan idéz Szuromi Lajostól, a debreceni egyetemi docensétől. (Szuromi tanulmányában elemzett két, Barguzinban gyűjtött verset, amelyek nagy valószínűséggel Petőfié lehettek.) De hosszabb az idézet, mint Fuksz saját szövege! Egyedül Grespik László cikke hathat újdonságként, amúgy erről is írt Borzák Tibor könyvében, amire egyébként még visszatérünk. Ennyit az “új” adatközlésekről. Petőfi és az egész ügy ennél azért sokkal többet érdemelne.

Szavahihetőségükre jellemző a következő is. Ki tudja, miért, de az MVSZ “elismeréssel adózott” a barguzini expedíció, illetve az ezzel kapcsolatos kutatások résztvevőinek – áll az összeállításban, ami akár dicséretes is lenne. Aztán sorolják a neveket… csakhogy számos igen fontos résztvevőt kihagytak, és beírtak olyanokat, akik nem tartoztak a kutatókhoz vagy az expedícióhoz. Úgy tűnik, mintha a Kéri Edit és Borzák Tibor könyvében található fotó alapján – az expedíció ferihegyi indulása – nevezték volna meg a személyeket. Talán nem tudták, illetve feltételezhetően nem jártak utána, hogy a képen nem okvetlenül a kutatók állnak. Így lehet, hogy kutatónak nevezték a ládákat, állványokat cipelő munkásokat is, akiknek semmi közük se volt Petőfihez. Ugyanígy két olyan tolmácsot is, akiket az expedíció tagjai a repülőtéren ismertek meg, ők azonban véletlenül álltak ott, egyikük azt se tudta, miért éppen Barguzinba mennek! A másik pedig azért repült oda, hogy Morvaival tárgyaljon kazán- és faeladás ügyében! De kimaradt például Záhemszky László, dr. Straub Imre, Falus Ottó Pál… akik nélkül ma az MVSZ Petőfi Bizottsága oka fogyottá válna.

Nem egy szerkesztési hiányosságokkal is szembesülnünk kell. Úgy tűnik, az MVSZ-nél még arra se vették a fáradságot, hogy ne egyszerűen összeollózzák a korábbi, adott esetben két-hároméves sajtóanyagaikat, hanem szerkesszék is azokat. Így fordulhatott elő például, hogy egyszer az szerepel: “Varga Béla a barguzini sírfeltárás vezető régésze”, máshol pedig: “dr. Szabó Géza, aki 1989-ben a Barguzinban zajló sírfeltárást vezette…” Ezek után hogyan higgyünk nekik?

Említhetjük azt is, hogy ugyanaz a történet kétszer fordul elő az összeállításban. A. V. Tyivanyenko Petőfi-kutató 1987-es budapesti látogatását nem csak egyszer említik. Az orosz szakember ittjártakor megpróbált magyar kutatókkal kapcsolatot teremteni. Így írnak egyszer dr. Kiss Józsefről, anélkül hogy foglalkozását vagy státusát említenék, másodszor pedig simán Kiss József akadémiai tisztségviselőként kerül szóba, valamint szerintük a Petőfi Irodalmi Múzeumban történt a találkozás. Ezzel szemben dr. Kiss József neves irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének elismert kutatója, és nem tisztviselő. A látogatás pedig nem a Petőfi Irodalmi Múzeumban, hanem az MTABKK IrodalomtudományiIntézetében a Ménesi úton történt. Ráadásul ezt az 1987-es találkozást az összeállításban a “legfrissebb” információnak nevezik, noha annak idején erről többen is tudtak. Talán csak Fuksz Sándornak volt friss. Az pedig már csak hab a tortán, hogy szerintük A. V. Tyivanyenko “az Ulan Ude-i (Burjátország) egyetem régészprofesszora”. Nos, ez is tévedés.

És mielőtt továbbmennénk, ejtsünk néhány szót a helyesírásról is! Nem egy esetben az összeállítás szerzőinek gondjai akadtak a kis- és nagybetűk használatával, de zavaros megfogalmazással is találkozhatunk: “1848. március 15-ének nemzeti ünnepét nehéz elképzelni Petőfi Sándor és az általa képviselt szellemiség nélkül.” De egy be nem fejezett mondat is arra utal, hogy még arra se voltak képesek, hogy egy korrektorral átnézették volna a szöveget: “Adja Isten, hogy így le” – olvashatjuk. Tudjuk, sajtóhibák mindenhol előfordulhatnak. Ahogy például a Magyar Demokrata tévedésből kétszer hozta le ugyanazt a Petőfi cikket, vagy ahogy a Barikádban megjelent cikkemben március 14. helyett március 4. szerepel. Sajnálatos, de előfordul az ilyesmi – itt azonban másról van szó.  De a tördeléssel is komoly hiányosságok akadtak, ilyen munkával egy vizsgán nem menne át az, aki ezt készítette.

Nos, tehát semmi új kutatási eredmény, csupán a korábbi sajtóközlemények összeollózása, tárgyi tévedések, helyesírási hibák, magyartalan fogalmazások… ennyi, amit az MVSZ Petőfi Bizottsága “négy év kitartó és szívós munkájával” fel tud mutatni. Szerintem szégyen Petőfi Sándor nevét egy ilyen munkával egy lapon említeni. Ez a “terjedelmes összeállítás” vélhetően nem fogja az Akadémia véleményét megváltoztatni, magyarul semmilyen előrelépést sem fog hozni. Ezt olvasva az Akadémia valószínűleg azt teszi, amit tehet: tudomást se vesz róla…

 

(Folytatjuk)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://bunyevacz-zsuzsa.blog.hu/api/trackback/id/tr626537183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.