A „Ki jött előbb?” című játék folytatódik?

A finnugor nyelvrokon népek napjává nyilvánította minden év októberének harmadik szombatját hétfőn elfogadott határozatával az Országgyűlés.

A finnugor nyelvrokonság elmélete azt mondja, hogy az e nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös, illetve hasonló elemei (alapszókincs, fonetikai elemek, mondattan) több évezredes együttélés idején alakultak ki. Az elmélet szerint az Ural hegység környékén éltek együtt azok a népek, akikből az évezredek során a finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelveket beszélő népek, így a magyarok is kiváltak. Úgy tartják, két-háromezer évig, viszonylag kis területen kellett együtt élniük a későbbi finnugor nyelveket beszélő népeknek. A Cambridge Encyclopedia of Languages szerint is hétezer évvel ezelőtt Észak-Ural hegység környékén beszélték az elő-urali nyelvet.

Ebbe akár bele is nyugodhatnánk, ha nem tudnánk, több minden arra utal, hogy Kr. e. 5000 körül a kérdéses vidéken nincs nyoma emberi jelenlétnek!  László Gyula, a régészet oldaláról közelítve a kérdéshez, így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „olyan terület, amelyet a nyelvtudomány uráli-finnugor korra feltételez, nem volt”. Szerinte régészetileg nem igazolható, hogy lett volna olyan vidék, amelynek szétáramlásából magyarázható lenne a finnugor szétvándorlás!

Nos, ugyanakkor a magyar és a finnugor nyelvek alaprétege kétségkívül azonos, ami nagyon ősi kapcsolatra utal, tehát egykor valóban együtt kellett élniük a magyarok és finnugor nyelveket beszélők őseinek. Érdekes módon azonban szakembereink nem teszik fel azt a kérdést, ha az Ural környékén nem élhettünk együtt, akkor hol? Egy amerikai antropológus, G. S. Krantz azonban szokatlan, de logikai alapon aligha cáfolható megállapításra jutott: a Kárpát-medence volt a közös haza. Innen vándoroltak a népek északra, észak-keletre, és a Kárpát-medencében beszélt nyelvből alakultak ki a későbbi finnugor nyelvek. Szerinte az urali nyelveknek nevezettek elterjedése automatikusan követhető a magyarországi kiindulópontból. Állítása kiállja a logika próbáját: a legutóbbi jégkorszak végével (kb. Kr. e. 10 000 körül) a jégtakaró a Kárpát-medencéből is egyre északabbra húzódott, így a hűvösebb éghajlatot kedvelő rénszarvasok kénytelenek voltak követni a jég útját. Nyilvánvaló, hogy a rénszarvas vadászatból élőknek nem sok lehetősége maradt, mint követni az állatokat. Tehát egy északi irányba történő népesség kibocsátás történhetett. Ebben az időszakban már valamilyen nyelven beszélt a Kárpát-medence embere, és nyilvánvaló az is, hogy a rénszarvasvadászok vitték magukkal a nyelvüket.  Azt a nyelvet, amelyből az évezredek során a ma finnugor nyelveknek nevezettek kialakulhattak. Krantz  felvetése nem kevesebbet jelent, minthogy a finnugor nyelvcsalád a Kárpát-medencében alakult ki, és a Kárpát-medencében élők voltak a nyelv átadói, és nem magyaroknak a nyelv átvevői.

Krantz megállapításához hasonlóra bukkanunk V. Saks  észt kutató munkájában, aki összeírta Európa latin előtti időkből származó folyóneveit, értelmüket aztán az észt nyelv segítségével megvizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy mára Európa törzslakóiból csak kevesek maradtak fenn: a magyarok a Duna-medencében, a finnek és az észtek a Baltikumban, nekik az európai kontinensen 6-7 ezer éves folytonosságuk van.

A magyar és a finnugor nyelvek összehasonlításának eredményei is Krantz eredeti elméletét igazolják. A Cambridge Encyclopedia of Languages a finnugor nyelveket beszélőket 4 csoportra osztja: 1. balti-finn, 6,25 millióan beszélik 2. ugor, alig több mint 14 millióan beszélik, ebből 14 millió a magyar és 16 ezer az ugor (!) 3. volgai finn, 2,2 millióan beszélik 4. szamojéd, 30 ezer ember beszéli. Összesen tehát 22,820 millióan beszélik a finnugor nyelveket, amiből messze több mint a fele magyar, akik egyedül többen vannak, mint az összes többi együtt(!). Mivel a tapasztalat azt diktálja, hogy a kisebbség veszi át a többség nyelvét, és nem fordítva, a fenti számok is azt igazolják, hogy a ma magyarnak nevezett lehetett az átadó, és nem az átvevő.

Azt, hogy az említett nyelveket beszélők nagyon régen, feltehetően a jégkorszak végén éltek csak együtt, jelzi, hogy bizonyos szavaink egyáltalán nincsenek a finnugor etimológiai szótárban. Nincs: föld, fűt, tűz, hamu, hideg, meleg, jó, gyökér, hold, csillag, homok, a fehér kivételével a színeket kifejező szavak stb.  A szókészletbeli közösség hiánya arra utal, hogy az újkőkorban, de főleg azt követő időkben már nem voltunk, nem lehettünk velük együtt.

A hangtan behatóbb vizsgálatával is hasonló eredményt kapunk: a magyarra jellemző az úgynevezett magánhangzó-harmónia, ez többi finnugor nyelvben ma sincs meg.  Ha mi vettük át tőlük a nyelvet, és náluk nincs meg magánhangzó-harmónia, akkor nekünk honnan van? A magyar nyelv sokkal több hanggal rendelkezik, mint a legközelebbinek vélt rokonaink. Hogyan lehet ez? Csak úgy, ha a hiányzó hangok mindig is a magyar nyelv sajátosságai voltak, és nem úgy vettük át.

Nézzük a nyelvtant! A finnben és a legközelebbi rokonnyelvekben például nincs tárgyas ragozás, ami a magyar megkülönböztető jellegzetessége, de megvan például a baszkban és több kaukázusi nyelvben. A magyar a ragokat már az első nyelvemlékekben is hozzáragasztotta a szótőhöz, azonban mindegyik rokonnak tartott finnugor népnek messze kevesebb ragja van, mint nekünk, ami szintén arra utal, hogy mi lehettünk az átadók.  Ezt a feltételezésünket támasztja alá Hajdú Péter megállapítása is, aki szerint a finnugor-uráli nyelvek igeragozása elég nagymértékben eltér egymástól, így kézenfekvő, hogy ez a népek ősi hagyatéka, amely még az őskorban szilárdult meg.

Krantz szerint lehetetlenség, hogy a magyar nyelv csak Árpádékkal érkezett a Kárpát-medencébe, ugyanis az itt élő többség nem vehette át a nagyságrenddel kisebb létszámú „honfoglalók” nyelvét. Lehetetlennek tartja, hogy a IX. században egy olyan jól benépesült mezőgazdasági vidéken, mint a Kárpát-medence, nyelvcsere történt volna. Krantz véleménye az, hogy Európai legrégebbi helyben maradó nyelve a magyar…  egyébként pedig a genetikai vizsgálatok  - a neves tudományos folyóiratban, a Science címűben 2000-ben megjelent cikk szerint – a magyar Európa egyik legrégibb népe! De ez már egy másik történet… de vajon  a „finnugor nyelvrokon népek emléknapján” ezekről is szó esik majd? Vagy azt sulykolják majd megint, hogy halszagú csürheként véletlenül estünk be a Kárpát-medencébe, mert gyorsabban lovagoltunk, mint a minket üldözők? És ez esetben persze alig van történelmi jogunk a Kárpát-medencéhez…