Ahogy az az eddigiekből kitűnik, 1989-ben Kiszelyék vélhetően Petőfi földi maradványait találták meg, azonban hosszú pereskedések után sem engedélyezték Petőfi édesanyja, Hrúz Mária csontjából a DNS-vizsgálat elvégzését, ami alapján egyértelműen azonosítani lehetett volna a csontvázat, így holtpontra került az ügy. A Petőfi-kérdés azonban újra előkerült… de nem azok tűzték ismét napirendre, akik részt vették az expedíciót megelőző kutatásokban, illetve az expedícióban, vagy akik azonosították a földi maradványokat, vagy anyagilag is támogatták a kutatásokat. Nem, nem azok vetették fel a témát. Hanem azok, akik nem tudják, hol rejtik a csontvázat, akik a hosszú évekig tartó kutatásokban nem vettek részt, akik nevéhez egyetlen egy Petőfi barguzini tartózkodásához kapcsolódó kutatási eredmény sem fűződik: A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) 2011-ben Petőfi Bizottságot hozott létre, saját bevallásuk szerint Petőfi „hamvainak megtalálása” és újratemetése céljából.
A Helyi Téma februári utolsó számában meg is jelent egy cikk „Még idén eltemethetik Petőfi Sándort” címmel, ahol is az „MVSZ Petőfi Bizottságának kordinátorát”, Fuksz Sándort kérdezték. Óhatatlanul felmerül az emberben, hogy egy temetéshez azért kéne némi földi maradvány, de se Fuksz Sándornak, sem a Magyarok Világszövetségének nincs fogalma arról, hol rejtik a csontvázat. Mert akik annak idején biztonságba helyezték, úgy gondolták, ha végre tudományosan, DNS és más kémiai vizsgálatokkal is bebizonyítják majd, hogy nagy költőnk földi maradványait találták meg, akkor az majd a magyar népet fogja megilletni. De amíg az esetleges rossz akarók részéről akár a megsemmisítés veszélye is fennállhat, addig marad a rejtekhelyen. Ha azonban bebizonyosodik, hogy valóban nagy költőnk csontváza került elő, akkor majd minden egyéni és pártérdektől függetlenül méltó temetést rendezhet a nemzet. Erről viszont jelenleg szó sincs. Így miért is kéne a csontvázat vagy a koponyát az MVSZ-nek, egy olyan szervezetnek kiadni, amely jelenlegi formájában messze áll attól, hogy a világ magyarságát képviselje? És miért pont nekik? És ha holnap mások kérik? És ha húszan is kérik?
De menjünk tovább! Az MVSZ március 15-re kiadott egy füzetecskét Élt Szibériában - Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett címmel. Nos, első körben akár örülhetnénk is annak, hogy a barguzini kutatások újra napirendre kerültek, hátha elvégzik végre az azonosításhoz szükséges kémiai vizsgálatokat! A füzetet olvasva azonban komoly kétségeink támadhatnak. Már a címnél megakadhatunk: Petőfi feltételezett csontvázát, amelyet nagy nehezen kicsempésztek a Szovjetunióból, és most ezer lakat alatt őrzik valahol, elhamvasztották volna? Ha nem, akkor milyen hamvakról van szó? És hogy akarja az MVSZ eltemetni, ha nem tudják, hol rejtik? Aki meg tudja, az nem árulja el nekik. De van még más is! A füzetecskében több kutatási adat szerepel Petőfi szibériai tartózkodásával kapcsolatban… csak az az „apróság” maradt ki belőle, hogy az említettek Kéri Edit kutatásainak eredményeképpen váltak közkincsé! Több adat , sőt kép is, Kéri Edit 1990-ben(!) kiadott, Petőfi Szibériában?! című könyvéből származik, anélkül, hogy őt megnevezték, vagy engedélyét kérték volna. Ráadásul a füzetecske említett része ugyanott fejeződik be, ahol Kéri könyve! Pedig 1990 óta történt egy és más, csak arról az MVSZ-nek a jelek szerint nem volt tudomása. Ezt plágiumnak hívják. Egyetlen egy olyan kutatási eredmény sem szerepel a kiadványban, ami Fuksz Sándorhoz vagy, az MVSZ-hez lenne köthető.
De ugyanilyen zűrös a kiadvány következő része is, amely a Petőfi Sándor élettani adatainak összehasonlítása a barguzini 7. számú csontváz lelettel címet viseli. Ennek a végén ez áll: Összehasonlította: Kardos Lajos. Nos, ezzel ellentétben az igazság, hogy mielőtt még Kardos Lajos egyáltalán hallott volna az expedícióról, Straub Imre orvos, a Morvai-féle Petőfi Bizottság tagja, már hosszú éveken át gyűjtötte Petőfi kortársainak irodalmi alkotásaiból a költő testi jellegzetességeit. (Az ő neve is kimaradt.) A lejegyzett jellegzetességeket pedig az expedíción részt vett négy antropológus hasonlította össze a fellelt csontvázéval, ahogy azt Kardos Lajosnak tudnia kellett, hiszen ott volt az ásatáson, amikor megtalálták. De ő akkor csak laikusként maximum ámulva nézhette a többi részvevővel együtt a négy antropológus szakmai munkáját, összehasonlító méréseiket, fotózásukat stb. Magyarul nem igaz, hogy Kardos végezte volna el az összehasonlítást.
De térjünk vissza a Helyi Téma említett cikkére és idézzük Fuksz Sándor szavait! „Én találkoztam azzal az emberrel, aki első világháborús hadifogoly volt, amikor megjelent közöttük egy hölgy Vengerszkaja faluban, és arra kérte a magyar hadifoglyokat, hogy ha hazatérnek, mondják el, hogy ő Petőfi unokája, és ott él. Múlt heti konferenciájukon (értsd: MVSZ-én B. Zs.) pedig bejelentette egy hölgy, hogy a kutató férje több Petőfi-leszármazottal tartotta a kapcsolatot.”
Hát itt is akadhatnak gondjaink! Az említett „múlt heti konferencia” február 16-án volt. Petőfi leszármazottainak kérdése ott merült fel, Fuksz Sándor ott tudhatott meg részleteket Nehéz Mihály ez irányú kutatásairól Nehéz Mihály özvegyétől. (Nehéz Mihálynak elvitathatatlan érdemei vannak Petőfi barguzini leszármazottainak kutatásában, neki, és nem Fuksz Sándornak. A cikk azonban nem említi Nehéz Mihály nevét sem!) Ezt támasztja alá, hogy Petőfi unokája - jelenlegi ismeretek szerint – férfi, és nem nő volt, ahogy Fuksz mondja. De talán még súlyosabb az, hogy Petőfi leszármazottai csak 1989-ben, az expedíció hatására jelentkeztek, és beszéltek arról, hogy ők egy magyar költő utódai! Tehát 1989-előtt senki sem tudhatott arról, hogy Barguzinban, vagy később onnan elköltözve, egy nagyobb városban élnek Petőfi leszármazottai, mert ezt az utódok korábban maguk sem tudták, csak azt, hogy Anna Kuznyecovától (Petőfi barguzini élettársa) származnak. Fuksz Sándor szavait így meglehetősen kétkedve kell fogadnunk.
És itt meg kell állnunk egy pillanatra! Aki próbálja beleásni magát ebbe a témába, annak a következő tűnhet fel. Ahogy az a korábbi cikkekből is kiderül, az egész ügy szereplőit jelenleg két fő csoportra lehet osztani. Az egyik oldalon állnak azok, akik időt és fáradtságot nem kímélve kutattak, levéltáraztak, kiutaztak Barguzinba, feltárták a csontvázat, azonosították stb. A másik főcsoport eddig semmit sem tett az ügy érdekében, semmilyen kutatási eredménye sincs, viszont az immáron 24 éve együtt kutató Morvai-féle csapatot rá akarja venni költőnk újratemetésre, akár jelképesen is, július 31-én, a segesvári csata napján. Ide tartozik Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke, Fuksz Sándor… és érdekes módon felbukkant ebben a csoportban Kardos Lajos és Szabó Géza is, akik korábban a Morvai-csoporthoz tartoztak, és akik, miután az elmúlt években az expedíció nem egy tagjának az az érzése támadt, hogy az ügy ellen tevékenykedtek, önként kiléptek. E csoport tagjai rendre azon fáradoznak, hogy megszerezzék a koponyát. (Azt azért tudni kell, ha a koponya véletlenül eltűnne, a csontváz nem sokat érne. Ezenkívül a DNS vizsgálatokhoz nem a koponyából szoktak mintát venni…) Ennek érdekében Kardos Lajos telefonált először annak a személynek, akiről azt feltételezték, hogy tudja a rejtekhelyet. Indokul azt hozta fel, hogy egy szobrászművész a koponya alapján rekonstruálná Petőfi fejét. Mintha ez lenne most a legfontosabb! Szabó Géza is próbálkozott, de elutasításban volt részük. De ami még érdekesebb: Kovács László régész, aki annak idején az Akadémia felkérésére tevékenykedett a Petőfi ügyben, és e tevékenységének döntő részét Kiszely minden tudományosságot nélkülöző, iszonyú gyalázása volt, a minap egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy „próbáltuk megszerezni a koponyát”. Hoppá! Kovács László – és ez egészen bizonyos – soha nem kérte személyesen a koponyát az esetleg azt rejtő személytől! Akkor hát Kardos, Szabó és Kovács, ugyanahhoz a csoporthoz tartozik? De kik ők és mit akarnak valójában? És mi köze mindehhez az MVSZ-nek? És Fuksz Sándor kordinátornak? Még inkább el kell gondolkodnunk azon, hogy mi is folyhat itt, ha tudjuk, hogy Kardos Lajos egy januári Petőfiről tartott előadásán (Önmagában már ez is kérdéseket vet fel: miért tart a kutatásokban részt nem vevő, egyetlen egy saját kutatási eredményt fel nem mutató, az expedícióhoz meghívás nélkül csatlakozó Kardos előadásokat e témában?) valaki megkérdezte tőle, hogy miért nem lehet kontrollként felhasználni a barguzini csont azonosításhoz Petőfi Akadémián őrzött hajszálát, ahelyett, hogy édesanyja, Hrúz Mária sírját kéne felbontani, hogy csontmintát vegyenek? A válasza az volt, hogy az kegyeletsértés lenne! Hm! Kegyeletsértés egy hajszál miatt? És a koponya elválasztása a testtől nem kegyeletsértés? Vagy talán azonosítást nem akarnak, csak a koponyát? És egy újabb név is felmerül ebben a csoportban: Papp Ildikót Patrubány Miklós ajánlotta antropológusként a Morvai-csoportnak. És mit tesz a véletlen! Szabó is őt ajánlotta, az a Szabó, aki az „Akadémia támogatásával” ment Barguzinba. De egyáltalán, mi szükség egy újabb antropológusra, amikor 24 éve már négy antropológus is megvizsgálta a csontvázat? DNS-vizsgálat kéne, nem antropológus. Papp Ildikó nevével az Élet és Tudomány 1989. szeptember 29-i számában találkozhatunk. A cikket olvasva kiderül, az Akadémia oldaláról vizsgálódott egykor ő is. A kör tehát bezárult. Az pedig már erkölcsi kérdéseket is felvethet, hogy akik ma a Kiszely által azonosított és biztonságba helyezett koponyához hozzá akarnak jutni, azok gyalázták leghangosabban egykor Kiszelyt, hogy csak Patrubány Miklóst vagy Kovács Lászlót említsük!
Időközben aztán - feltételezhetően nem kis részben a MVSZ Petőfi Bizottságának a koponya megszerzésére és az újratemetésre irányuló ténykedései miatt - összeült a Morvai-féle Petőfi Bizottság. Az április 6-i zártkörű összejövetelen a kiszivárgott és hivatalosan meg nem erősített információk szerint arra a megállapításokra jutottak, hogy nem fognak együtt működni a Magyarok Világszövetségével Petőfi-ügyben. De ezzel az ügy nem zárult le. Úgy tűnik, az MVSZ nem adja fel, és próbálnak legalább egy olyan új kutatási eredményt felmutatni, ami a sajátjuknak tekinthető… ez idáig sikertelenül. Mindezek ismeretében látható, nem könnyű felismerni, mi állhat Petőfi újratemetésének szándéka mögött. Az erről szóló MVSZ hírek azonban egy valamire biztosan alkalmasak: zavarkeltésre. És még valami: az MVSZ által javasolt üres koporsós, jelképes temetés, mikor is minden bizonnyal csupán a Magyarok Világszövetségének néhány tagja, és nem tömegek vonulnának a Kerepesi temetőben, azon túl, hogy valószínűleg a balliberális kabarék és vicclapok céltáblája válna, méltatlan Petőfi életéhez és munkásságához.