Petőfi Sándor kontra MTA – avagy kinek hihetünk?

4. rész

Nos, ahogy az az eddigiekből is kiderül, az ügynek három kardinális pontja van: a bécsi miniszterelnöki határozat, a feltételezett csontváz és hajtincs, és az orosz nyelvű versek. Érdekes módon azokra, akik kiálltak az említettek hitelessége mellett, durva támadások vártak.

Feltűnő módon Kiszely a barguzini feltárásig szaktekintélynek számított, aki a világhírű antropológustól, Bartucz Lajostól tanult. Az MTA Régészeti Intézetében dolgozott, 1990-ig ő volt ott az egyetlen antropológus 27 éven át! Tehát 27 éven át kiváló szakember, aki részt vett többek között a mohácsi tömegsír feltárásában. Megállapításait a szakma nem vonta kétségbe.  Az akadémiai intézet szinte minden ásatásán előkerült emberi csontokat ő vizsgálta. Még ekkor is jó szakember. Közben rendszeresen publikált, például A longobárd ember című német és angol nyelvű munkájával nemzetközi hírnevet szerzett, két kiadást ért meg Oxfordban. Ekkor a szakma sem idehaza, sem külföldön még mindig nem vonta kétségbe tudását. Könyveit lefordították angolra, németre, nemzetközi díjakat nyer – még mindig kiváló szaktekintély. Nevéhez fűződik a budavári nádori család kriptájában lévők agnoszkálása, a Batthyány Lajos kripta halottainak vizsgálata – nem merültek fel kétségek megállapításaival kapcsolatban. Részt vett a babenbergi uralkodócsalád azonosításában, Franciaországban azonosított egy Capeting királynői csontvázat, Olaszországban ugyanezt tette árpád-házi Szent Erzsébet koponyájának egy részével – és még mindig nem vonta kétségbe senki se szakértelmét. Sőt! A moszkvai tudományos akadémia fő antropológusa A.V. Alexejev a Gondolat Kiadónál 1976-ban megjelentetett egy könyvet Az emberi rasszok földrajza címmel. A könyvet „szakmailag ellenőrizte Kiszely István” – áll benne. Alexejev tehát nyilvánvalóan tisztában volt Kiszely felkészültségével! (De ugyanennek az Alexejevnek egy nyitott ajtónál, feleségével folytatott telefonbeszélgetését meghallotta a barguzini csoport két oroszul tudó tagja, amikor is Moszkvában vizsgálták a csontvázat. Alexejev akkor még azt mondta, hogy „előtte fekszik a nagy magyar költő csontváza”. Később viszont már azt tartotta, hogy a csontváz lehet férfié és nőé is.) De ha ez még nem lenne elég, akkor jó, ha tudjuk, hogy Barguzinban, nem messze Petőfi feltételezett sírjától, Kiszely feltárta és azonosította Mihail Küchelbecker dekabrista vezér maradványait, ami a burjátok nagy szenzációja lett. Az azonosítás után  megérkezett a kultuszminiszter, aki hosszan rázogatta Kiszely kezét és köszönte tettét… Tehát az ugyanazon az ásatáson talált és azonosított egyik csontváznál is még jó szakember volt Kiszely… majd pár órával később és pár méterrel arrébb talált csontváznál  hirtelen hiteltelenné vált! Hosszú évtizedekig nem téved… majd 1990-ben eltanácsolják az akadémiai intézetből! Lehet persze Kiszely „ügynök múltjáról” cikkezni, de ez is része a lejáratásnak, az égvilágon semmi köze szakmai munkájához. Feltűnő, hogy a barguzini ásatás után kezdődött Kiszely szakmai ócsárlása. Gusztustalan támadásnak, nemzetközi szaktekintélyének tudatos lerombolásának lehettünk tanúi. Szentágothai János és Kosáry Domokos például sokszor tudóhoz nem méltó módon, kiabálva próbálták nevetségessé tenni.

És a többiek? Varga Béla régészt is eltávolították múzeumigazgatói állásából, mert nem írta alá, hogy egy „zsidó nő csontvázát” ásták ki Barguzinban. Pécsi István Egri újságírót némaságra ítélték, Borzák Tibor újságírónak se lett könnyebb az élete.

Szuromi irodalomtörténész, a neves Petőfi kutató, évtizedekig tanulmányozta a nagy költő munkásságát. A Szibériában talált két orosz nyelvű versről egyértelműen megállapította, hogy csak Petőfi írhatta azokat. Nos, őt is komoly támadások érték, ráadásul a volt növendéke, Balogh Ernő részéről a Kritika című lapban. Szuromi ezután hamarosan súlyosan beteg lett, szívrohamai lettek. (Balogh Ernő Aczél György munkatársa lett.) És ami különösen furcsa, az az, hogy Szuromit Debrecenben felkeresték azok, akik saját elmondásuk szerint önként jelentkeztek annak idején az expedícióhoz, és a csoport tagjai csak az utolsó pillanatban ismerték meg őket. A szekszárdi Szabó Géza régész az egyik, aki feleségével és egy magnóval képes volt Szekszárdról Debrecenbe utazni, hogy felvesse Szurominak, hátha Gyóni Géza írta az említett verseket. De Szuromi egyértelműen világossá tette, hogy nem írhatta, és – mint később elmondta – nagyon furcsállta, hogy egy régész ilyen ügyben keresi, akiről ráadásul kiderül, semmit sem ért a versekhez, és azt se tudta, mi az a jambus. Kardos Lajos mérnök, a Németh-kormány idején főtanácsos, majd a Horn-kormány idején államtitkár, is többször járt nála, úgy tűnik azzal a céllal, hogy egy 1850-es magyarországi versét Petőfiének nézze, mondván akkortájt Petőfi itthon bujkált, így nem lehetett Barguzinban. Nem furcsa mindez? Úgy tűnik, egyedül Kéri Editet nem sikerült még megtörni.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a közelmúltban egy internetes portál segítségével kiderült, hogy annak idején Szabó Géza nem egy lelkes önkéntes volt, hanem az „Akadémia támogatásával” csatlakozott a barguzini csoporthoz! Sőt! Később Kosáry Domokos hívta meg az MTA Petőfi Bizottságába! (Azzal az erkölcsi kérdéssel kár is foglalkozni, hogy az Akadémia küldte, Morvai pedig fizette…)

Ide kívánkoznak Végvári József, a volt III/3-as tartótiszt a Szabad Földben és a Magyar Demokratában idézett szavai. Szerinte az Akadémia élére 1990-ig öt szigorúan titkos tisztet építettek be, a levéltárak a III/3-as tisztek ellenőrzésével működtek, és egyes anyagokat nem engedtek kutatni.

És mi a helyzet napjainkban? Az a furcsaság, hogy a Petőfi ügyet azok hozták ismét napirendre, akiknek tulajdonképpen semmi közük se volt a kutatásokhoz, illetve az ásatáshoz! Kezdjük azzal, hogy a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) 2011-ben, tehát 22 évvel a barguzini ásatás után(!) Petőfi Bizottságot hozott létre, amely azért alakult, hogy „felkutassa Petőfi Sándor földi maradványait, és – a legnagyobb magyar költőhöz méltó módon – örök nyugalomba helyezze” – olvashatjuk az MVSZ sajtóközleményét, amely a „Megvannak Petőfi hamvai” címet viseli. (Azzal, hogy mennyire tekinthető hitelesnek az a társaság, amelyik „földi maradványok” helyett „hamvait” ír, ne is foglalkozzunk most!)

Nos, Petőfi földi maradványainak 1989-es fellelésével kapcsolatban Kiszely Istvánnak, Kéri Editnek és Pécsi Istvánnak vannak elvitathatatlan érdemei. Így az, hogy az MVSZ most Petőfi Bizottságot alakított, nehezen értelmezhető, annál is inkább, mert azt, hogy a csontváz hol lelhető fel, egyedül Kiszely István tudta, illetve az általa beavatott személy tudja. Még maga Morvai sem tudja. Kiszely a közelmúltban sajnálatos módon eltávozott az élők sorából, és aki még tudja a rejtekhelyet, annak semmi köze az MVSZ Petőfi Bizottsághoz.

Kéri Editnek viszont meglehetősen sok köze van a Petőfi ügyhöz. Ő azonban nem kapott névre szóló meghívást az MVSZ Petőfi Bizottságának 2013. február 16-i ülésére. Viszont Szabó Géza és Kardos Lajos – akik nem töltöttek évtizedeket levéltárakban, mint Kéri Edit, akiknek semmi közük az antropológiához, mint Kiszely Istvánnak, akiknek fogalmuk sincs a különféle verselési technikákhoz, mint Szurominak – előadóként vehettek részt az MVSZ Petőfi Bizottságának konferenciáján. (Emlékeztetőül: Szabó Géza és Kardos Lajos úgy csatlakozott az expedícióhoz, hogy a csoport tagjai nem hívták őket. A hajtincset Szabó néha gyökérnek, néha bogárlárvának tartja. Kardosnak, a rádiós mérnöknek pont akkor romlott el az adója, amikor Kiszely be akarta mondani: megtaláltuk Petőfit! Valamint többször felkereste Szuromit a Tompa verssel, mondván Petőfi írta azt idehaza, így nem lehetett Barguzinban.) Említeni kell továbbá, hogy az MVSZ sajtóközleményében a Petőfi mellett felhozott bizonyítékok közül egyetlen – hangsúlyozzuk – egyetlen egy olyan állítás sincs, amit Kéri Edit ne közölt volna már 1990-ben!  Nos, mindezek ismeretében igencsak el kell gondolkodnunk azon, hogy mi lehet vajon az MVSZ célja, ha Szabó Géza és Kardos Lajos előadhat a konferencián, Kéri Edit pedig nem…

 Az pedig, ami az MVSZ Petőfi Bizottságának vitanapján történt, minden jóérzésű embert felháboríthat.  Kéri Editet, egy idős hölgyet, aki élete jelentős részét különféle kutatásoknak szentelte, Fuksz Sándor „kutatás-kordinátor” lökdöste, kicsavarta kezéből a magnetofonját, kilökte a teremből – ahogy ez kiderül a Kéri Edit által készített magnófelvételből. Kéri emiatt rendőrségi feljelentést is tett. És hogy mi volt az inzultus előzménye? Az, hogy Kéri Edit többször jelezte Szabó Gézának előadása után, hogy tisztázza a hajtincs körüli kérdéseket, ugyanis Kiszely annak idején elmondta, ő adta a hajat Szabónak, miután titokban elkérte egy állítólagos svájci vizsgálat céljából. Szabó pedig hol hajszálgyökérről, hol állati szőrről, hol bogárlárváról beszél, ír haj helyett. Kéri Edit pontosan emlékezett továbbá még az ásatásra, amikor az oroszul tökéletesen beszélő Szabó és Kardos nem a Vinokur által megjelölt helyen akart ásatni. Azt mondták, hirtelen új, titkos információt kaptak.  Elég furcsa, hogy öt évig készítik elő az expedíciót, újságok írnak róla stb, majd egyszer csak jön egy új információ? Kitől? Honnan? Elgondolkodtató továbbá az is, hogy Szabó nem ír könyvében az egyik legfontosabb bizonyítékról: egy korabeli dokumentum szerint Küchberger, a dekabrista száműzött – aki ugyanott, a rabok közé volt eltemetve, és akit Kiszely szintén azonosított – a kislányával lett egymás mellé eltemetve. És valóban, egy gyermek csontvázát is megtalálták mellette. Ez Szabó könyvében nem szerepel, és a gyermekcsontváznak sem adott számot, ami a további azonosítást jelentősen nehezíti.

 És ezek után még különösebb, Kardos előadása során állította, Szabóé az egyetlen hiteles könyv az üggyel kapcsolatban. Hm! Érdekes!  Nem Kéri Edité, aki az összes levéltári dokumentumot fellelte, ami alapján egyáltalán elindultak. És nem Kiszelyé, akinek újságcikk-repertórium könyve nélkülözhetetlen a kutatásokhoz és az expedíció történetének megismeréséhez!  Persze vannak más furcsaságok is, például Kéri Edit egyik összefoglaló, a Kapuban megjelent cikkéből – biztosan a nyomda ördöge miatt – kimaradt az egyik fontos bizonyíték, ami Ferenc Józsefre és Miklós cárra vonatkozott.

 Elég különös, hogy mostanában azokat hallani folyamatosan nyilatkozni, akik a Petőfi-ügy körüli szerepét illetően kérdések merülhetnek fel. Különösen, ha olyanok vetik fel Petőfi újratemetését, akiknek fogalmuk sincs, fogalmuk se lehet arról, jelenleg hol rejtik a csontvázat. Kéri Edit tudomása szerint a teljes csontváz valahol Európában van, a legnagyobb szakértelemmel tárolva. Mindezek ismeretében elgondolkodtató, hogy Kardos Lajos miét nyilatkozta azt nem régiben, hogy „méltatlanul” tárolják? Hiszen azt se tudhatja, hogy hol van! De nyilatkozik a csontvázról Morvai is, akinek Kéri Edit tudomása szerint három kis kézcsont és a legalsó borda van csupán a birtokában. Okkal merülhet fel az ügy iránt érdeklődőkben az is, ahogy azok, akik ma újra akarják temetni Petőfit, hol voltak 24 évvel ezelőtt? Az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós Erdélyben, Fuksz Sándor a Felvidéken. Náluk nem igen foglalkozott a sajtó annak idején az expedícióval…