Gondolatok a Szentatya távozásával kapcsolatban 2.
XVI. pápa lemondásával kapcsolatban felmerült nemzetközi pénzvilág és a Vatikán kapcsolatával. De mi a helyzet idehaza? Mire utalnak az egyes események, a katolikus egyház magyarok, a nemzeti érdekek, a kisemberek, vagy inkább a nemzetközi bankárok érdekeit képviseli?
Kezdjük talán azzal, hogy nem hallani arról, hogy megtörtént volna az Egyház átvilágítása, hogy a vörös diktatúrát kiszolgáló egyházi személyek – nemhogy elnyerték volna méltó büntetésüket, de még meg se lettek nevezve. Noha sok minden kiderülhetne. Egy volt III/III - as ügynök például így nyilatkozott a diktatúrával lepaktált vezetőkről 1994-ben: „Nemcsak informáltak, hanem segítettek végrehajtani az MSZMP egyházpolitikáját. A papok és az egyházi vezetők kényszerítés nélkül – egyéni és egyházi érdekeket mérlegelve – készségesen együttműködtek”. Az átvilágítás elmaradása azt is jelentheti, hogy néhány egyházi vezető semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy papok, apácák sínylődtek börtönökben azért, mert kitartottak keresztény hitük mellett.
Ismeretes továbbá, hogy a magyar püspöki kar elárulta Mindszentyt, miután 1974. február 5-én VI. Pál pápa megfosztott az esztergomi érseki székétől. Már egy nappal a kommunista párt központi bizottságának ülése után a püspöki kar táviratban fejezte ki VI. Pál pápának Mindszenty hivatalfosztása fölött érzett megelégedését és biztosította szolidaritásáról. Egyházi vezetők, keresztény értelmiség nem emelte fel a szavát akkor sem, amikor nem teljesítették Mindszenty végakaratát: „Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba.” A magyar püspöki kar nem várta meg, amíg kivonulnak az orosz csapatok. Mészáros Tibor és még néhányan Mariazellben 1991. április 29-én a kriptarácshoz láncolták magukat, hogy a bíboros hamvait ne szállíthassák Magyarországra addig, amíg a szovjet csapatok itt vannak. Azt akarták, hogy június 29. előtt ne legyen temetés. Az osztrák rendőrök azonban megrohanták és lefogták őket, majd elvitték szálláshelyükre. Rendőri utasításra el kellett hagyniuk Mariazell területét. Senki se tiltakozott.
Ahogy az ellen sem, hogy a Regnum Marianum - amit Rákosi romboltatott le - nem épülhet újjá az eredeti helyszínen és formában. A templom keresztény Magyarország lelke volt. Újbóli felépítésének úgy tűnik, egyedüli akadálya a katolikus egyház vezetősége. A felépítésért folyó mozgalomnak a Kádár rendszer börtönében tíz évet eltöltött Keglevich István katolikus pap állt az élére. Egy interjúban feltárta a valóságot: azért nem épülhet újra, mert az akkori bíboros nem támogatja az óriási erővel bíró templom újjáépítését. Napjainkban a Magyar Katolikus Egyház hallani sem akar még az eredeti templom alapjainak feltárásáról sem. Az illetékesek nem nyilatkoznak, vagy ha valaki a templom érdekében szól, azt állítják, nem volt joga erre.
Hosszan sorolhatók azok az esetek, amikor a se a püspöki kar, sem a Keresztény Értelmiségek Szövetsége nem emelte fel a szavát a magyar- és keresztényellenes megnyilvánulások ellen. Például amikor 2006. október 23-án a magyarokat verte a magyar rendőrség. (Az iszlám világban nem tudni arról, hogy a vallási vezetők ne emelnék fel szavukat hasonló esetben.) A válság során százezrek mentek tönkre, ezreket lakoltattak ki. Vértesaljai László jezsuita szerzetes írta: „ Szomorú megtapasztalni, hogy a püspöki kar egésze – néhány kivételtől eltekintve- szóra sem méltatja a válságot. Az nem baj, hogy velünk nem szolidárisak, hanem nem kiáltják világgá: ami itt történik, az országveszejtés.”
Sőt, azt is tudomásul kell vennünk, hogy nemzeti gyásznapunkon, Trianon emléknapján, az országot ért talán legnagyobb tragédia évfordulóján nem zúgtak a katolikus templomok harangjai! És úgy tűnik az seéri el a katolikus vezetők ingerküszöbét, hogy a csángóknak nem lehet magyar nyelvű papjuk, noha a liturgiai nyelve világszerte akár az eszperantó is lehet.
Az se váltott ki nagy tiltakozást a katolikus vezetők többségéből, hogy az Unió számára a keresztény gyökereknek nincs túl nagy jelentősége, hogy csak a keresztény ünnepeket felejtette ki az Európai Bizottság a diáknaptárából, hogy lassan már karácsonyfát sem merünk állítani, mert az sérti mások érzékenységét…
És ami a magyar keresztények érzékenységét sérti? Érdekes módon a püspöki kar nem emeli fel szavát a Talmud keresztényellenes és kirekesztő kijelentései miatt. A zsidóság szentnek tartott irat kb. hatezer oldal, az eredeti héber szöveg többféle fordítása ismert, de csak azokból idézünk, amelyeket a zsidó tudósok hitelesnek tartanak. Az egyik az angol nyelvű úgynevezett Soncino kiadás, a másik Lazarus Goldschmidt német fordítása, mindkettő a teljes Talmudot tartalmazza. Álljon itt néhány példa belőlük! Egy zsidó nő nem nyújthat nem zsidó nőnek szülési segítséget (Aboda zara 26a). Egy nem-zsidót ki szabad rabolni (Bekhoroth 13b). A nem-zsidókat nem embereknek hívják (Kerethoth 6b). Ádám a Paradicsomban állatokkal közösült (Yebamoth 63) Jézus feltámadt holtából és forró ondóban való főzéssel bűnhődik (Gittin 57). Jézus bestiálisan viselkedett, megrontotta az embereket, pokolra küldte őket. Sánta volt egyik lábára, vak az egyik szemére (Sanhedrin 105b). Mária szajha volt, egy áccsal állt kapcsolatban (Sanhedrin 106). Jézus megkísérelt elcsábítani egy asszonyt, mágiát gyakorolt, Izrael népét rosszra csábította (Sanhedrin 107).
Az említettek ellen nem, ugyanakkor az EU-hoz való csatlakozás érdekében megszólaltak egyházi vezetők. Ahhoz az Unióhoz egyébként, amely számára a keresztény gyökerek nem fontosak. Ugyanígy a NATO-hoz való csatlakozás érdekében szólalt meg egy megyés püspök. „Ne ölj!”?
Nos, szép számmal sorolhatók azok a magyar- és keresztényellenes megnyilvánulások, amelyek nem igazán zavarják a katolikus vezetőket. Így okkal feltételezhetjük, hogy valami olyasmi történik nálunk, amiről Arany János írt a János pap országa című versében a katolicizmus felvételét követő évtizedekről, illetve az idegen érdeket szolgáló külföldi papság tevékenységéről. Például azt, hogy az idegen hatalom „cselt szövött titokban”. Vagy azt, hogy nem a mi lelki üdvösségünkért, hanem a saját érdekükben térítettek minket. Mindehhez a hatalom a „pénzt nem kímélte,/ Tudta, nem vész kárba semmi,/ Húzni fogja firól-fira/ Az uzsorát érte.” Vagy: János pap országában „a királyi székre / Német ember hágott, /Aki fogta, másnak adta/ Titkon az országot…” és ehhez, „mint egyéb gazságra” „Krisztus szent vallását” használta.
